Tudatos álmodás haladóknak

Tartalomjegyzék:

1. Tudatos légzés és a test ellazítása
2. WBTB technika
3. DEILD technika
4. WILD technika
5. Az álmok stabilizálása és tisztasága
6. Álomkontroll
7. Rémálmok

Tudatos álmodás haladóknak

Több, mint egy éve kezdtem el foglalkozni a tudatos álmodással, amiben előfordultak jó és rossz dolgok is egyaránt. Jogosan tehetitek fel a kérdést, hogyan fordulhatnak elő rossz dolgok egy általunk generált szinte tökéletes világban. A válasz pedig rém egyszerű, az amit a tudatalattink tartogat számunkra olykor döbbenetes erővel bír, amolyan görbe tükröt tartva önmagunkról a saját szemünk elé. Nem egyszerű dolog saját félelmeinkel szembenézni, viszont annál jobb a siker íze, amint legyőztük őket.

Nem véletlenül szántam bevezetőnek a félelmeinkel kapcsolatos dolgokat. Ugyanis úgy érzem nagyon sok embert érint a téma, többek közt én is egy ilyen „élménynek“ köszönhetően kezdtem el a tudatos álmodással foglalkozni.

Elismerem, hogy ellenben sokan mások csak kedvtelésből szeretné megtanulni az álmok irányítását, ami nem is baj, hiszen remek szórakozást tud nyújtani egy tengerparton sétálás a kedvesünkkel, átrepülni egy eszméletlenül részletgazdag gyönyörű tájon. Igen ezt, és még sok minden más olyan dolgot megtehetünk, amit egyébként akarva se tudnánk.

A haladóknak szánt irományom épp azért jött létre, hogy akik már az alapokat elsajátították azok belefogjanak nehezebb technikák elsajátításába, mint pl.: a WILD (Wake Initiated Lucid Dream)

-de erről majd később esik szó-.

Léteznek az úgynevezett direkt és spontán tudatos álmok.

Direkt tudatos álmodásnak nevezzük: Amikor éber tudattal kerülünk bele az álomba, így már az elejétől kezdve mi irányítunk.

Direkt technikák közé tartoznak: KLB technikák (egy-test, két-test, én-pont) WILD.

A DEILD és a WBTB technikákat is a direkt technikákhoz sorolnám, de ezek önmagukban nem annyira hatékonyak, mint más technikákkal egyszerre használva .

Spontán tudatos álmodásnak nevezzük azt: Amikor már egy adott álom közben eszmélünk rá, hogy ez csak egy álom.

Spontán technikák közé tartoznak: ADA (egész napos éberség); RC ( valóságteszt); LDD )éber álmodozás).

A továbbiakban én csak a direkt technikákra és azok elsajátításáral fogok nagyobb figyelmet fordítani. A spontán technikák megtalálhatók a kezdőknek szánt könyvemben.

A bevezető és a rövid ismertető után vágjunk is bele. Következzen az ami egy nagyon fontos eleme a direkt technikák elsajátításának ez pedig a:

Tudatos légzés és a test ellazítása

A tudatos légzés megnyugtatja az idegeket, kiegyensúlyozottá teszi a lelkünket, és még gyógyító erővel is bír. Ha testileg és lelkileg is nyugodtak vagyunk, percenként 12-16 alkalommal veszünk levegőt. Íme a legegyszerűbb és legjobb légzési gyakorlatok.

Egész életünket légzéssel töltjük – szerencsére ez automatikusan történik. Ha testileg és lelkileg is nyugodtak vagyunk, percenként 12-16 alkalommal veszünk levegőt. Ilyenkor az életfontosságú oxigén beáramlik a tüdőbe, a mérgező széndioxid pedig eltávozik.A stressz viszont gyorsabbá és felületesebbé teszi a légzést. A következmény: testünk kimerül, nyugtalanok leszünk, megfájdul a fejünk, bágyadttá válunk. Egyszerű, mégis hatékony ellenszer ilyenkor a tudatos légzés, mely ellazít és nagyadag energiával tölti fel a testet.

Mi nyugtatja meg az idegeket?

Munka közben, vizsga előtt, vagy a fogorvosi székben: a hosszú, mély légzés azonnal megnyugtat. A hátunkat nyújtsuk ki, állunkat enyhén hajtsuk le, majd hosszan lélegezzünk ki az orrunkon keresztül egészen addig, amíg már egy csepp levegő sincs a tüdőnkben. Ezután szintén az orrunkon keresztül lélegezzünk be úgy, hogy először a hasunk emelkedjen meg, majd a bordák, és végül a mellkas. Ezután megint minden levegőt eresszünk ki az orrunkon keresztül.
A gyakorlat időtartama: 1 perc.

Friss erő minden sejtünkbe

Bal hüvelykujjunkkal fogjuk be a bal orrlyukunkat. Mutató és középső ujjunk eközben felfelé mutasson. Ebben a helyzetben 1-3 percig lélegezzünk ellazulva, csak a jobb orrlyukon keresztül. Ez erősíti a test jobb oldalát, amely a jóga szerint az értelmet, az észt irányítja.
Hatás: éberség, kitisztult gondolatok.
A bal orrlyukon keresztül történő légzés megnyugtat.

Miután rutinosan elsajátítottuk a tudatos légzést következzen a relaxáció, amit nem árt minden egyes este lefekvés előtt megcsinálnunk vagy akár napközben is, ha időnk engedi.

A dr. Edmund Jacobson által kitalált és annak egy továbbfejlesztett változatát szeretném ismertetni.

Feszesítés-lazítás

Jacobson módszerének lényege - amelyet időközben többször átdolgoztak, és az újabb tudományos felismerésekhez igazítottak - abban áll, hogy figyelmünket mindig egy bizonyos izomcsoportra irányítjuk, megfeszítjük az izmokat, majd 5-8 másodperc után hirtelen ellazítjuk őket. Közben tudatosan figyelünk az izomfeszesség változásaira. Hasonló módon végigmehetünk az egész testünkön, minden izomcsoportunkat megfeszíthetjük, majd pedig ellazíthatjuk (innen a "progresszív" elnevezés). A megfeszítésnek és ellazításnak ez a váltakozása nem véletlen. Ha egy izmot tudatosan megfeszítünk és ellazítunk, megismerjük annak a bizonyos izomnak a különböző feszességi fokozatait. Sok embernél már annyira állandósult az izmok megfeszítése, hogy alig tudja érzékelni a megfeszítés és az ellazulás közötti különbséget.

A módszer előnye más relaxációs technikákkal szemben az, hogy könnyen és gyorsan megtanulható, az eredmények már rövid idő után érzékelhetőek, és tudatosan nélkülöz minden szuggesztív és vallási-filozófiai elemet.

Hogyan hat?

Hatásait a következő pontokban foglalhatjuk össze:Az izomrelaxáció testi hatásai: erős stressz hatására testünkben megszólal a riasztó és rövid időn belül beáll a "küzdj, vagy menekülj" állapot. Az izmok megfeszülnek, a légzés gyorsabb és felületesebb lesz, a pulzusszám megemelkedik, a hormonális egyensúly eltolódik az adrenalin, noradrenalin és más hormonok megnövekedett felszabadulása következtében. Ezeknek a testi folyamatoknak a kialakításáért a vegetatív idegrendszer felelős, amely önállóan, akaratunktól függetlenül működik. Olyan ez, mint a két szálból álló telefonvezeték. A vegetatív idegrendszer mindkét szála (amit szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerként ismerünk) információkkal látja el szerveinket. Ha a szimpatikus idegrendszer hatása dominál, akkor a test felkészül a harcra vagy a futásra, ha pedig a paraszimpatikus hatások kerülnek túlsúlyba, akkor testünk átvált pihenésre, a lemerült energiatartalékok feltöltésére. Stressz helyzetben lelkileg is feszültnek, izgatottnak, ingerültnek érezzük magunkat. Félelem kerít a hatalmába, és türelmetlenebbül, agresszívebben reagálunk. A lazítógyakorlatok végzése mindezeknek pontosan az ellenkezőjét váltja ki. Jobb testi közérzethez vezet, a nagyobb megerőltetéseket rövidebb idő alatt pihenjük ki. A vegetatív idegrendszer egyensúlya helyreáll, csökken a vérnyomás és a pulzusszám. Az izmok ellazulása jobb vérkeringéshez és ezzel együtt jobb anyagcseréhez vezet, a légzés mélyebb és lassúbb lesz.Az izom relaxáció érzelmi hatásai: általánosan jobb lelki közérzet, nyugodtabb, kevésbé heves reakció kritikus helyzetekben. "Lazább", oldottabb hozzáállás, félelemérzetek határozott csökkenése, lelki egyensúly helyreállása vagy megnövekedése, nagyobb biztonság- és bizalomérzet.Az izom relaxáció hatásai a mentális folyamatokra: az ellazult személy előnyösebben, realisztikusabban, kevésbé fenyegetően és beszűkülten érzékeli önmagát és környezetét. Ellazultan, pozitívabban értékeljük saját képességeinket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk cselekedni a nehéz helyzetben. Tisztább a gondolkodás, elemzés és értékelés. Kevésbé beszűkült szemlélet, kreatívabb gondolatvezetés, nagyobb rugalmasság.Az izom relaxáció hatásai a viselkedésre: hatására viselkedésünk oldottabbá, könnyedebbé, kevésbé idegessé és ingerlékennyé válik. Jelentősen csökken a meggondolatlan, elkapkodott cselekvés esélye. A lazítógyakorlatokat végző ember tudatosan odafigyel a testére, ami hosszú távon az életmódján is érezhető: csökken, vagy megszűnik az alkohol- és nikotinfogyasztás, tudatosabb, egészségesebb táplálkozási szokások alakulnak ki.

Gyakorlatsor az egész test ellazítására

1. Feküdjünk le egy kényelmes helyen, kezünket helyezzük a testünkel párhuzamosan magunk mellé! A fejünket enyhén támasszuk ki, hogy a nyak izmainak ne kelljen megfeszülniük! Ha ülve végzzük a gyakorlatokat, fektessük a karjainkat lazán a combunkra! Lazítsuk meg a szorító ruhadarabokat, majd hunyjuk le a szemünket! Minden egyes gyakorlat után hagyjunk magunknak 30-60 másodperc időt az ellazulás érzésének tudatosítására és élvezésére!

2. Most vegyünk néhány mély lélegzetet! A hasunkal lélegezzünk, és az orrunkon engedjük ki a levegőt! Kilégzéskor próbáljuk meg átérezni, amint testünk egyre nehezebbé válik, egyre mélyebbre süllyedünk az ágyba. Ezután ne próbáljuk tudatosan befolyásolni a légzését, hagyjuk, hogy az magától történjen!

3. Szorítsuk ökölbe mindkét kezünket! Tartsuk megfeszítve 5-7 másodpercig, majd engedjük el! Figyeljünk a megfeszülés után az ellazultság érzésére! Ha mindent jól csináltunk, a karjainkat most nehezebbnek érezzük. Gondolatban menjünk végig minden ujjunkon, és tudatosítsuk azok ellazultságát!

4. Hajlítsuk be karjainkat a könyökhajlatban, és feszítsük meg a felsőkar izmait! Érezzük, amint az izmaink egyre jobban megfeszülnek, majd ismét lazítsuk el őket! Most mindkét karunk szinte élettelenül fekszik a testünk mellett.

5. Szorítsuk össze fogainkat, és nyomjuk a nyelvünket a szájpadlásunkhoz! Csukjuk be erősen a szemeinket, és tudatosítsuk az arcizmok megfeszülését! Soha ne lépjük túl a fájdalomküszöbünket! Hagyjuk abba a feszítést, és élvezzük, amint az egész arcunk ellazul!

6. Most a nyak következik. Fordítsuk fejünket jobbra, mintha az állunkal meg akarnánk érinteni a vállunk! Tartsuk a nyakunkat megfeszítve, majd ismét lazítsuk el! A csigolyák érzékenysége miatt ezt a testrészét lassan, óvatosan lazítsuk el! Ezután ismételjük meg a gyakorlatot balra is!

7. Húzzuk fel a vállunk, mintha a fülünket akarnánk megérinteni vele! Ügyeljünk az izmok megfeszülésére, majd engedjük ismét vissza eredeti helyzetébe!

8. Lélegezzünk (kivételesen) mélyen a mellkasunkba! Eközben a vállunkat tartsuk egyenesen, a gerincünket pedig a fekvőhelyen! Ha a mellkasunk megtelt levegővel, figyeljünk a mellizomzat megfeszülésére! Ez idő alatt ne lélegezzünk! Néhány másodperc után hirtelen, hallhatóan lélegezzünk ki, és élvezzük az ellazulást!

9. Emeljük fel a hátunkat az ágyról, amilyen magasan csak tudjuk, a váll és a medence megemelése nélkül! Tudatosítsuk a hát izmainak megfeszülését! Néhány másodperc múlva - a gerincünkre való tekintettel - lassan ereszkedjünk vissza!

10. Lélegezzünk mélyen a hasunkba! Nyomjuk ki a hasunkat, amennyire csak lehet! Tartsuk a hasizomzatot megfeszítve 5-7 másodpercig, majd ismét hirtelen, hallhatóan engedjük ki a levegőt, és engedjük a hasunkat visszaesni eredeti állapotába! Ha a gyakorlat során a gyomor vagy a bél furcsa hangokat hallatnának, ne ijedjünk meg, ez teljesen normális.

11. Most a farizmot feszítsük meg! A farizomzat megfeszülésével arányosan a medence felemelkedik a fekhelyről. Tartsuk megfeszítve, majd hirtelen lazítsuk el!

12. Merevítsük meg a térdünket, és emeljük fel mindkét lábunkat a fekvőhelyről! A comb izmai megfeszülnek. Tartsuk megfeszítve, majd hagyjuk a lábunkat visszaesni eredeti helyzetébe! Amennyiben nehéznek érzzük a két láb egyszerre történő felemelését, emelhetjük a lábainkat egyenként is egymás után.

13. Nyújtsuk előre mindkét lábfejünket! Figyeljünk a vádli megfeszülésére! Tartsuk néhány másodpercig megfeszítve, majd lazítsuk el az izmainkat!

14. Feszítsük meg a lábujjainkat, mintha ökölbe akarnánk szorítani a lábfejünk! Tartsuk megfeszítve, majd lazítsuk el őket! Irányítsuk figyelmünket a lábujjainkra, és tudatosítsuk azok ellazultságát!

15. Élvezzük még néhány percig ezt a kellemes ellazult állapotot! Azután vegyünk néhány mély lélegzetet, nyújtózkodjunk, mint reggel ébredés után.

Most, hogy már ezekkel az egyszerű ám annál hasznosabb gyakorlatokkal megismerkedtünk térjünk rá egy komolyabb technikára.

WBTB

(Wake Back To Bed)

A WBTB annyit tesz, hogy egy beállított felkelést követően éber tudattal alszunk vissza. Ha felkelünk egy álom közepén és elfilozofálgatunk a tudatos álomról, az nagyban növeli az éber álom esélyét visszaalvást követően.A WBTB-t nem nevezném önálló technikának, inkább amolyan segítségként használatos más technikák mellé. Mivel a REM szakaszok az éjszaka végét követően egyre hosszabbak és élénkebbek, egy olyan gondolat is akár, mint hogy „tudatosan fogok álmodni“ felkelést követően betápláltunk az agyunkba már az is feltuningolja az esélyeket egy esetleges tudatos álomra.

Háttere:

Dr. Laberge találta ki, miközben a doktori címén dolgozott. Úgy véli, hogy aki más technikák mellett WBTB-zik is annak 60%-al nő az esélye az éber álom elérésére.

Előkészületek:

Meg kell tanulnunk azt, hogy egy adott REM szakasz közben ébredjünk fel. Ez mindenkinél eltérő, de nagy általánosságban 5, 5,5 óra után érjük el az optimális időpontot.

Hogyan keljek fel:

A legkézenfekvőbb megoldás az ébresztőóra. Ahhoz viszont tudnunk kell, hogy mikor vagyunk REM fázisban, ezért a legjobb megoldás, ha becslésre támaszkodunk, de mint már említettem is az átlag 5-5,5 óra, amikor is REM szakaszban találjuk magunkat.

Hogyan alkalmazzuk:

Ébredést követően adaguljuk magunknak a tudatos álmodás gondolatát. Egyszerűen betápláljuk magunknak azt, hogy tudatosan fogunk álmodni és fejben is tartjuk ezt a gondolatot.

Számtalan módja van, hogyan csináljuk, de a legcélravezetőbb a meditálás, nem az elme-tisztitó meditáció, mert itt ugye az a célunk, hogy a fejünk tele legyen a tudatos álom gondolatával. Ezért magáról a gondolatról meditáljunk.

Sokaknál az is beválhat, ha mint egy mantrát mondogatjuk magunkban a következők valamelyikét:

- Tudni fogom, amikor álmodom

- Tudatosan fogok álmodni

- Ez nem a valóság

Vegyük elő az álomnaplónk és keressük ki az egyik tudatos álmunk, majd elevenítsük fel újra.

Olvassunk vagy nézzünk olyan videókat, ami magával a témával kapcsolatos. Napközben végezzünk rendszeres valóságtesztet, valamint a felkelést követően se felejtsünk el beiktatni egyet.

Meddig maradjunk fennt:

Ezt mindenkinek saját maga kell bekalibrálja. Nem jó, ha túl sokáig vagyunk fennt, de az sem, ha túl rövid ideig. Hatalmas a választék, hogy mennyi időt is töltsünk ébren, van akinek elég pár perc de akad olyan is akinek több mint másfél óra szükséges.

Stephen LaBerge kutatásai azt mutatták ki, hogy az ideális ébren töltött idő 60 perc, de arra is figyelmeztet, hogy van aki az 1 óra elteltével nagyon nehezen tudott visszaaludni.

WILD technikával használva nem ajánlatos sok időt fenntmaradni, mert alvásparalízis alakulhat ki, ami nem egy kellemes dolog, bár biztos van aki élvezi. Annyit mondhatok én nem tartozom közéjük.

Az álom:

Miután hasznosan a tudatos álom gondolatával betáplálva eltöltöttük az optimális időt, itt az ideje, hogy álmodjunk. A legtöbben visszafekszenek és megvárják, hogy elaludjanak. Jobb viszont, ha elképzelünk magunknak egy álomot és abba próbálunk meg visszaaludni.

Előnyei:

Megbízható:

Ha jól időzítettünk és a REM fázisbsan ébredtünk fel, akkor akár 60%-al nagyobb eséllyel lesz tudatos álmunk, mintha nem alkalmaznánk a WBTB-t.

Logikus:

Amikor felébredünk és eltöltjük az aktuális időt, az agy logikus gondolkodásért felelős központja bekapcsol, ezért bármely más technikával alkalmazva részletesebb, mint a DEILD technika önmagában.

Visszaemlékezés:

Az éjszaka közepén álomból felébredve könnyebben vissza tudunk rá emlékezni és akár folytathatjuk is azt egy számunkra szimpatikus módon.

Hátránya:

Igen, hátránya is van neki, ugyanis felkelni az éjszaka közepén hosszútávon nem a legjobb, főleg, ha tanulunk vagy dolgozunk.

Most, hogy megismerkedtünk a WBTB-vel, egy másik olyan technikát szeretnék bemutatni, ami önmagában nem olyan hatékony, mint más technikákkal kombinálva, -mintahogy azt fentebb is leírtam-.

A technika nem más mint a DEILD azaz: Dream Exit Initiated Lucid Dream (álomból való kilépéskor kezdeményezett tudatos álom).

DEILD

(Dream Exit Initiated Lucid Dream)

DEILD

A DEILD jelentése Dream Exit Initiated Lucid Dream, vagyis álomból való kilépéskor kezdeményezett tudatos álom. DEILD-et néha nevezik álom-láncolásnak is. A DEILD alapvetően egy lerövidített WILD. DEILD-et alkalmazva megvan a lehetőséged, hogy minden éjszaka akár több tudatos álmod is lehessen. Ez a technika kihasználja azt, hogy álomból felébredve az agy még álom üzemmódban marad néhány másodpercig, feltéve hogy mozdulatlanok maradunk. Mivel még REM-ben vagyunk, ezért könnyen vissza tudunk siklani álomba anélkül, hogy a testünk álomba csalogatásával kellene foglalkoznunk. Akárhogy is, de a REM szakasz végen már nem vagyunk képesek DIELD-re. Ha ezt a technikát helyesen alkalmazzuk, garantált sikert érhetünk el a tudatos álmodás terén.
Háttér A DEILD technika már egy ideje él a köztudatban. Sok tudatos álmodó rábukkant már erre a technikára a saját módszereik alkalmazása során. Dr. Steven LaBerge már körvonalazta ezt a technikát az egyik könyvében.

Előkészület
Visszaemlékezés Ehhez a technikához jó álomemlék felidéző készségre van szükség. Nem csak azért, hogy ne feledkezzünk meg a DEILD kalandjainkról, hanem azért sem, mert tudatában kell lennünk annak, hogy egy álmunk éppen véget ért.
Álom Utáni Ébredés Mivel a DIELD az álom utáni felébredési kepésségünkön alapul, ezért szükségünk van rá, hogy ezt rendszeresen véghez is vigyük. Sokan kissé fel is ébrednek minden álmuk után, de ez nem tudatosul bennük. Több lehetőség is van arra, hogy tudatosítsuk ezeket az ébredéseket. Néhányan ébresztőórát használnak, hogy felkeltsék magukat az éjszaka folyamán. Rezgő telefon is alkalmas erre. Olyan ébresztőre van szükség, ami lekapcsolja magát néhány másodperc után. A rövidebb ébresztés alkalmasabb arra, hogy ne zökkentsen ki minket túlságosan. Állítsuk be 3-6 óra alvásidőre. Ki kell kísérleteznünk, hogy mennyi az optimális időtartam számunkra. Megpróbálhatjuk azt is, hogy egy hosszabb alvásszakasz után félóránként ébresszen minket az időzítő, ezzel több esélyt adva arra, hogy felébredjünk. Vannak akik azt gyakoroljak, hogy felismerjek a lecsukott szemmel látott fényviszonyokat, hogy ez jelezze nekik azt, hogy éppen felébredtek. Ezt úgy lehet elérni, hogy miután lecsukjuk a szemünket elalvásra készülődve, eltöltünk néhány percet a látvány megfigyelésével. Idővel elkezdjük felismerni már fél éber állapotban is hogy csukva van a szemünk jelezve azt, hogy épp egy álomból ébredünk. Ha nem jön be nekünk az ébresztős megoldás, akkor feküdjünk le 1-2 órával korábban. Sokan találták úgy, hogy ilyenkor több alkalommal felébrednek éjszaka, mint egyébként szoktak. Egy másik megoldás, hogy kihagyjuk az ébresztést, hogy önszuggeszciót alkalmazunk. Ezzel a módszerrel el tudjuk érni, hogy egy rövid mondat segítségével (saját „mantrával”) - ami kifejezi vágyunkat -, minden álom után fel fogunk ébredni. Egy ilyen mantrára példa: „Minden álom után fel fogok ébredni”. A legjobb hatás elérése érdekében ismételjük a mantránkat napközben több alkalommal. Minél többet ismételjük, annál hatásosabb lesz. Az jó módszer ha például az alábbi alkalmakkor ismételjük: Minden alkalommal, ha a mellékhelységet használjuk.
Mindig ha sorban állunk, vagy éppen várunk valamire.
Amikor keresztül megyünk egy ajtón.
Ahogy készülődünk a lefekvéshez.
Néhány percig, mikor már az ágyban fekszünk.

Hogy kezdjünk bele:
Ha már az álmokra való visszaemlékező készségünk elég jó és képések vagyunk tudatosan ébredni az álomszakaszok után, akkor készen állunk a DEILD-re. Ha megfelelően csináljuk, akkor kevesebb mint egy percet vesz igénybe, hogy tudatos álomba kerüljünk egy ébredés után.
Felébredünk egy álom után. Most NEM MOZDULUNK! Nem nyitjuk ki a szemünket. Minél kevesebbet mozgunk annál nagyobb eséllyel érünk el sikert. Ez azért van így, mert a mozgás az agyunkat kizökkenti a REM-ből. Ébren kell tartanunk a tudatunkat, de csak az álomszerű köztes állapotban. Ekkor egy álomkörnyezet kezd formálódni körülöttünk. Ebben a fázisban tapaszthatunk alvás paralízist, mivel a DEILD az egyfajta WILD.
Tippek a mozdulatlansághoz Ha nehéznek tartjuk, hogy emlékezzünk rá, hogy ébredéskor mozdulatlanul kell maradnunk, akkor használhatunk önszuggeszciót, hogy célunkat az eszünkbe véssük.
Segítség az álomba lépéshez Egy általunk kiválasztott álomhelyszínbe juthatunk ha az álom kibontakozása előtt már elképzeljük azt. Ez kissé nehezebb, mint a korábbi álomba való visszalépés.
Visszaléphetünk az utolsó álmunkba azzal, hogy visszaidézzük emlékezetünkbe azt. Legtöbben ezt a módszert tartják a legkönnyebbnek DEILD-eléskor.
Bizonyos embertípusok könnyen visszaidéznek mozdulatokat, érintéseket (tactile person). Ha el tudsz képzelni egy mozdulatsort vagy valaminek a megérintését, akkor az segíthet az álombajutashoz. Az egy pluszpont, ha ténylegesen képes vagy „érezni” a mozdulatot, vagy tárgyat az álomtesteddel és így kerülsz vissza az álomba. Ez olyan mint egy beépített valóságteszt.
Számíthatsz hamis ébredésre; legtöbb WILD ilyennel kezdődik. Ha úgy hiszed, nem jött össze a DEILD, előbb győződj meg róla egy valóságteszttel.

Előnyök
Gyors

Mivel ezt a technikát már REM ciklusból indítjuk, ezért nem kell várni az alvásparalízisre vagy a test bealvására. Ez leginkább azoknak hasznos, akik kora reggel kelnek, mert indulniuk kell iskolába, vagy munkába. WBTB vagy a WILD többet vesz el az alvásra szánt időből.

Megbízható

 Mindaddig, míg sikeresen ébredünk a megfelelő időben, és felkészültek vagyunk rá, hogy ne mozduljunk meg, addig a DEILD a közel legbiztosabb technika.

Logikus

 Mikor felébredsz, az agy logikai központja is beindul. Az ébredésből kezdeményezett technikák alkalmazásakor számíthatsz a megbízható logikai képességeidre, ellenben a hagyományos DILD-nél.

Láncolás

Sokan nem csak arra használjak a DEILD-et, hogy tudatos álmuk legyen, hanem arra is, hogy megőrizzék a tudatosságukat az álmok egymásutánjában. Legtöbb kezdő tudatos álmodó időnek előtt felébred az álmából, miután tudatossá vált benne. A DEILD technika segít az álmodónak, hogy visszatérjen az álomba és folytassa azt.

Hátrányok


Nehéz megtanulni Megtanulni azt, hogy álom után felébredjünk és mozdulatlanok maradjunk nem egy egyszerű feladat. Nagy önkontrollt és elszántságot igényel.

Hamis ébredések

A különféle WILD technikáknál az alombálepés utáni hamis ébredések nagyon gyakoriak. Sok WILD-ező számolt be arról, hogy gyakorlatuk legtöbbje hamis ébredéssel kezdődött, tehát vigyáznunk kell, hogy DEILD kísérleteinkkor, a látszólagos sikertelenség miatt ne állítsuk le a folyamatot.

 
Felidézés

Könnyű elfelejteni az álmainkat, ha túl sokat kapcsolunk össze. Az álom emlékezetünk általában a megelőző két, három álomra terjed ki, de az e fölötti kötések már próbára teszik kepésségeinket.

A WBTB-t a kezdők is alkalmazhatják nyugodt szívvel, a DIELD már keményebb dió, de vállalkozó szelleműek gyakorolhatják azt is, azonban a megfelelő alapismeretek nélkül tényleg nehéz dolguk lesz.

A KLB technikákról már esett szó korábban a kezdőknek szánt alkotásomban, ezért térjünk rá egy sokkal nagyobb falatra a WILD-re.

WILD

(Wake Initaited Lucid Dream)

A WILD jelentése, éberen kezdeményezett tudatos álom, mert az álmodó ilyenkor közvetlenül éber tudattal jut be az álomba, anélkül, hogy megszűnne a tudatosság. Legtöbben úgy gondolják ez azért van, mert a test hosszú idejű mozdulatlanságával becsapjuk az agyunkat, ami azt hiszi, hogy ilyenkor az álmodó aludni tért. Amikor ez történik az elme lekapcsolja a szervezetet, amit közismert néven alvás paralízisnek hívunk. Nem kellemes dolog, nálam a lekapcsolás megkezdésekor a lábaim és a karjaim izomgörcs szerűen rángatóznak, amit egyre növekvő búgás hallása követ. Ne ijedjen meg senki, ez teljesen normális dolog.

Ezután az agy megkezdi a REM-fázisba jutást. TEHÁT TÉVHIT, MISZERINT AZ AGY CSAK 5-5,5 ÓRA UTÁN KÉPES AZ ÁLMODÁSRA, EGÉSZ ÉJSZAKA VÁLTAKOZNAK A NON-REM ÉS A REM SZAKASZOK, DE 5-5,5 ÓRA ELTELTÉVEL VÁLNAK A LEGINTENZíVEBBÉ AZ ALVÁS FOLYAMÁN. Amint elkezdett kialakulni a REM lehetővé teszi az álmodónak, hogy közvetlenül álomba kerüljön.

Sok mód van arra, hogy álomba kerüljünk, de ez a leírás most a hagyományos WILD technikára épül, melyben az álmodó egyszerűen mozdulatlan marad és megvárja amíg a teste aludni tér.

Nézzük meg, honnan ered:

Háttere:

A WILD azaz Wake Initaited Lucid Dream elnevezést ki más, mint Dr. Stephen LaBerge adhatta volna neki, de az emberek, már évszázadok, évezredek óta használják.

Híres WILD-ezők között szerepel pl.: Salvador Dali aki egy transz szerű állapotról számolt be, melyben egy kitalált világban tudott sétálni.

A legtöbben úgy tartják, hogy szerzetesek találták ki, akik mély meditáció következtében léptek át az álomvilágba és ott elérték a Nirvanát.

Előkészületek:

Két alkalom a legtökéletesebb az álombajutásra. Az éjszaka közepén REM fázisból, valamint délutáni sziesztázáskor.

Az éjszaka közepén:

Ez az, amit WBTB-nek hívunk, ami a WILD egy alternatív formája.

Meg kell tanulnunk azt, hogy közvetlenül a REM fázist megelőzően ébredjünk fel. Ez igen nehéz lesz, mivel a tudatunk a REM fázis után tér magához a legtöbb esetben. Az alvás kései szakaszaiban a REM fázisok egyre közelebb állnak egymáshoz, így célszerű 5 óra alvás után felébredni, majd éber tudattal megpróbálni visszaaludni.

Az Edmund Jacobson féle test ellazításos módszer alkalmazása is nagyon hasznos, ugyanis a merev izmok fájnak és kényelmetlenséget okoznak, ami akadályozza a WILD-et.

Sziesztázáskor:

Annak, hogy a délutáni szunyakor tett WILD kísérletünk eredménnyel járjon, teljesen meg kell tisztítani az elménk és mély relaxált állapotba kerülnünk. Erre a leghatékonyabb mód a meditáció.

Ha az elménk nem teljesen tisztul meg nehezebben fog átlépni a fizikai világból az álomsíkra.

Hogyan WILD-ezzünk?

Figyelmünk ráirányítása az átkapcsolásra:

A hagyományos WILD technika alapelve, hogy figyelmünket a külső fókuszról a belsőre irányítsuk rá. Feküdjünk le kényelmesen, és készüljünk neki az esti lefekvésnek.

A lényeg az, hogy elhitessük a testünkkel, hogy már alszunk, ilyenkor az agyunk automatikusan lekapcsolja azt. Ez az úgynevezett alvás paralízis. Ugyan ez történik minden egyes alvásunknál is, ahol öntudatlanok vagyunk. Ne aggódjunk, ha furcsának érezzük ez teljesen normális. Az alvás paralízis széles skálán mozog, van akinél nagyon intenzív a jelenség, de olyanok is akadnak, akik nem éreznek semmit sem.

Ugyan ebben az időben hipnagók képekkel találkozunk. Ezek lehetnek apró pöttyek, de döntő többségben -ugyanígy nálam is-, látványos képek és hanghatások fordulnak elő. Számos hallucináció létezik, melyek rengeteg formát ölthetnek.

A hipnagóg lenyomat jelzi számunkra, hogy közeledünk az álom felé, ez az ébrenlét és a tudatalatti köztes állapot. Fontos, hogy mikor ezek a képek megjelennek csak figyeljük őket és ne próbáljuk meg irányítani ugyanis azzal visszazökkentenénk magunkat az ébrenlét felé.

A belépés és a figyelemünk ráirányításának folyamatábrája:

Átmenet:

Miután a külső fókusz sikeresen ráirányult a belsőre itt az ideje, hogy belépjünk az álomba. Ez vagy összejön vagy nem. Mikor már figyelmünk átirányult a belső fókuszra, de az álomkép még nem állt össze teljesen, könnyen beleeshetünk öntudatlanul az álomba. Ez azért fordulhat elő, mert az alvásciklusunk nem a megfelelő idejében vagyunk, és nem állunk készen, hogy egy másik REM szakaszba lépjünk.

Ha pedig belépünk az álomba két dolog történhet.

- Az egyik, hogy a hipnagóg képek és hangok megelevenednek, amit tudatosan elkezdhetünk irányítani. Napközben is gyakorolhatjuk az irányítás, erre remek technika az LDD valamint a VILD, amit a későbbiekben fogok bemutatni.

- A másik, ami ilyenkor -kezdő WILD-ezők esetében- elég gyakran előfordul, hogy a hipnagóg képek figyelésekor már azt hiszik, hogy az álmon belül vannak és tévébredésnek lesznek tanui.

Vizualizált WILD.

Gyakran rövidítjük V-WILD-nek vagy VILD-nek. Lényege, hogy WILD-ezés közben egy saját vizualizált képet, történetet ültetünk bele az álom környezetbe. Magas tudatossági szintet igényel elképzelni, és megvalósítani egy adott álomképet, ezért ha nem rendelkezünk ezzel a képességgel, ne csüggedjünk, az ADA technika kiváló erre a célra, ami nem más, mint az egész napos éberség technikája. Tehát olyan apró dolgokat észrevenni, és figyelembe venni az életben, amit a legtöbb ember figyelmen kivül hagy vagy alapvetőnek vesz.

Figyeljük a lépéseinket, ahogy lélegzünk, figyeljünk oda saját magunkra és nem utolsó sorban figyeljünk a figyelemre is.

Kanyarodjunk vissza VILD-re. Ha a kép elképzelésse nehézséggel jár és az ADA sem segít, akkor a kép fogalmát képzeljük el. Pl.: Látok egy fát a réten, a fa magas és gyönyörű fehér virágokat bontott, a rét fűszálait pedig a szél libegteti.

A hipnagóg képek meg fognak jelenni, és amit egyre élesebbé és részletesebbé válik, más érzékszerveinket is be kell kapcsolnunk. A példához igazodva miután látjuk a fát a réten, kezdjük el hallani a szelet, ami a fűszálakat mozgatja, fogjuk meg a fa kérgét és érezzük, hogy milyen érdes, szedjünk le egy virágot a fáról és érezzük az illatát, akár kostoljuk is meg és nézzük meg milyen az íze.

Nyilvánvaló, hogy a látás a legerősebb mind közül, de a tapintás, szaglás, hallás, ízlelés bekapcsolása jelentősen növeli a vizualizáció realitását, azaz valósabbnak gondoljuk tőlük az álom környezetet.

Fontos, hogy ne próbáljunk meg minden álomképet mi irányítani, hagyjuk, hogy a tudatalattink is dolgozzon. Például, ha elképzelünk egy autót, akkor az üléseket a felniket és minden apróbb részletet bízzunk a tudatalattira. Az álmunk egy saját autót fog létrehozni a saját elképzelése szerint. Mi csak az téma felvázolásáról gondoskodjunk, hagyjuk, hogy a részleteket az álom töltse ki.

Ezzel az alternatív WILD technika segítségével mi magunk festhetjük meg a környezetet, de megfelelő vizuális képességek nélkül nehéz lesz.

Átmeneti folyamatábra

Stabilizáció:

Tévébredés során egy viszonylag igen stabil álomképet kapunk, ami részletgazdag és olykor ezért nem jövünk rá, hogy álmodunk, egy gyors valóságtesztel azonban ez kiküszöbölhető.

Meg kell tanulnunk azt, hogyan teremtsünk egy biztos álmot magunk köré, ami nem esik szét azonnal. A figyelmünket el kell vonjuk az ágyunkban fekvő testünkről. A sarkunkon forgás a kéz összedörzsölése meghosszabítja az álmot és stabilabbá teszi azt. Figyelmetekbe ajánlom a pislogást is, ami nálam a leghatékonyabbnak bizonyult, próbáljátok meg magát a pislogást imitálni ugyan úgy, mint a kézdörzsölést vagy a forgást.

Tekintetünket soha ne rögzítsük, ugyanis az úgynevezett tekintetfixációnak köszönhetően fel fogunk ébredni.

Előnyök:

Logikus:

Mint azt már említettem felkelésnél az agy logikai központja bekapcsol, ezért sokkal hatékonyabb, mint egy DILD technika önmagába véve. Ez különösen a délutáni szunyókálásoknál mutatkozik meg.

Visszaemlékezés:

Az éjszaka közepén álomból felébredve könnyebben vissza tudunk rá emlékezni és akár folytathatjuk is azt egy számunkra szimpatikus módon.

Az álom hossza:

Az álom hossza jóval tovább tart, mivel itt az álmodó a kezdetektől fogva éber tudatban szenderül álomba.

Hátrányok:

Nehéz megtanulni:

Sokan nehéznek találják, hogy közvetlenül az éber állapotból az álom állapotába kerüljenek. Különböző külső ingerek lépnek fel, például holnap felelni fog az illető az iskolában, emiatt nem tudja teljesen megtisztítani az elméjét, ingerlékennyé válik és kizökken a WILD-ből. Időt vesz igénybe, amíg valaki teljesen megtanulja uralni a gondolatait.

Hamis ébredések:

A WILD technika gyakorlásánál rendkívül gyakoriak a hamis ébredések, ezt kudarcként könyveljük el, ami miatt bizalmatlanul fogunk hozzá állni a következő WILD-hez.

Ijesztő lehet:

Az alvás paralízis nagyon is ijesztő tud lenni és ezért néhányan lemondanak a további WILD kísérleteiről.

A 3 főbb direkt technika ismertetése után, lássuk, hogyan stabilizálhatjuk és tehetjük tisztábbá álmainkat, hogy ne essenek szét 10-15 mp után.

Az álmok stabilizálása és tisztasága

Bárki, aki ismeri a tudatos álmodás csodáját közvetlenül a tudatra ébredés után értékes másodperceket veszít el azzal, hogy azonnal megpróbál repülni vagy bármilyen őrült dolgot kivitelezni, az elkerülhetetlen ébredés előtt.

A spontán ébredések során főleg, ha kezdők vagyunk a témában, de még haladó emberkéknél is előfordul, hogy rendkívül lelkesekké és izgatottá válunk, ha ezeken nem tudunk úrrá lenni, az álom olyan gyorsan szétesik, amilyen gyorsan jött.

Sok kezdő álmodó a korai ébredés áldozatává válik, mert egyszerűen nem képesek az álom stabilizálására, megtartására.

Szóval mi is az az „álom stabilizálás“? Ahogy a neve is mutatja stabilizáljuk álmunkat közvetlenül a tudatra ébredés után.

Bekerültünk egy tudatos álomba... De mit is tegyünk?

Önmagunkra fókuszálás:

A saját magunkra való koncentrálás nyugtató hatással bír az álmon belül, és ezáltal nagyobb figyelmet tudunk fordítani az álom megtartására.

A tapasztalatlan tudatos álmodók nagy rétege azonnal a dolgok közepébe akar vágni, attól tartva, hogy az álom hamarosan szétesik. Ez izgatottságot vált ki bennük, amit az elméjük azzal kompenzál, hogy megszünteti az álmot, és felkelnek.

Ezért ne kapkodjunk, álljunk meg, lazítsunk, és koncentráljunk. Tudatosítsuk magunkal, hogy bőven van időnk. Akár mennyire is úgy érezzük fel fogunk ébredni, hitessük el magunkal, hogy ez addig nem fog bekövetkezni, ameddig mi nem akarjuk, hisz itt mi irányítunk.

Kezdeti stabilizáció:

Hogy bent maradjunk az álomban két technikával is próbálkozhatunk, a kéz vizsgálatával, valamint szóbeli utasítással.

Először nézzük meg a BENT MARADNI szavakat. Ezek a szavak nem csak egyszerű szavak, inkább amolyan szimbólumként vagy metafóraként tekintsünk rájuk, melyek segítenek megerősíteni egy álmot és elodázni a felébredést. Nem elég csak kimondanunk, éreznünk is kell a szavakat. Elfogadjuk, hogy az álom, amit éppen álmodunk létezik és teljes mértékben mi uraljuk. Ha ezt ténylegesen elhitetjük magunkal az álmaink sokkal hosszabbak és élesebbek lesznek.

Szóval, hogyan maradjunk bent az álomban?

A kéz vizsgálata:

Nézzünk le a kezünkre, tartsuk közel őket az arcunkhoz. Szánjunk elegendő időt a vizsgálódásra és ne foglalkozzunk azzal, ami ilyenkor az álomban történik. Ne kapkodjunk, hanem alaposan nézzük meg a kezeinket. Tudnunk kell, hogy minél több időt szentelünk a figyelésnek az álmunk annál tisztább lesz.

Nézzük meg a ráncokat rajta és minden egyes apró szőrszálat, majd fordítsuk meg a kezünk és ott is figyeljünk meg minden apró részletet.

Szóbeli utasítások:

Miközben a kezünket vizsgáljuk egyidőben szóbeli utasításokat, parancsokat is adhatunk magunknak.

A kéz vizgálásakor, mondjuk ki hangosan, jól érthetően, magabiztosan és határozottan, hogy „MOST STABILIZÁLOM AZ ÁLMOM“

Ha gondunk akad a kezünk vizgálatakor és az homályos, elmosódott. Akkor mondjuk ki hangosan, hogy „ÉLESEBB A KÉP“

Miután stabilizáltuk a kezünket, mondjuk el, hogy „BENNT MARADOK“ de ne csak mondjuk érezzük is a szavakat.

Majd ezt követően tegyük le a kezünket és nézzünk fel, az álmunk kristály tiszta lesz. Ezek után szabadon folytathatjuk az álmunk.

Újra stabilizálás:

Amikor az álomban észrevesszük, hogy bármely apróbb kis része elhomályosul, azonnal áljunk meg, akár mit is csinálunk. Vegyük elő a kezünket és kezdjük el vizsgálni valamint agyjuk ki a megfelelő utasítást, hogy „MOST STABILIZÁLOM AZ ÁLMOM“ ha nem jártunk sikerrel, akkor nyomatékosítsuk a „MOST“ szavat, és ismételjük mindaddig, amíg az álom ismét nem áll össze tökéletesen.

Idővel és gyakorlással majd megtanuljuk érzékelni, hogy mikor akar szétesni egy álom. Azonban nem árt minden egyes álmunkat így kezdeni, hogy kristálytiszta képpel induljunk.

Akadnak olyan álmok amikben elég egyszer esetleg kétszer elvégezni a kézviszgálást és a szóbeli utasításokat, de olyanokkal is találkozni fogunk ahol minden 2. percben el kell végezzük a gyakorlatokat, annak reményében hogy ne essen szét az álom.

A korai ébredés megelőzése:

Kéz dörzsölés:

Ez nem csak a kezünk összedörzsöléséről szól, bár stimulálja az érzékeinket és magába foglalja bármilyen fizikai érintés érzését, gyakori használata rontja a hatékonyságát. Ezért tegyük változatossá, oly módon, hogy ha álmunk halványulni kezd próbáljunk megragadni akármit, ami a kezünk ügyébe akad. Bármilyen fizikai kontaktus különösen ha látjuk is nagyon sokat segít. Tehát ha megragadjuk a pólónkat nézzünk is le rá és lássuk is.

Amint megragadtunk valamit használjuk a szóbeli utasítást „most stabilizálom az álmom“.

A forgás:

A forgást tényleg csak utolsó esetben használjuk, amikor már semmi nem akad a kezünk ügyébe vagy nem is látjuk a kezünket, esetleg végeláthatatlan sötétség kezd kibontakozni. Valamint, ha kéz dörzsölés és a szóbeli utasítás is kudarcba fulladt, akkor jöhet a forgás.

A forgást ne vad bolond módjára végezzük, mert az többnyire ébredéssel jár, szerencsésebb esetben tévébredéssel. Tehát ahelyett, hogy eszeveszett forgásba kezdenénk, súlypontunkat helyezzük a sarkunkra, majd egy irányított mozdulattal forduljunk egyszer körbe a tengelyünk körül.

Pislogás:

A pislogás egyik személyes kedvencem és bátran állíthatom, hogy nem hagyott még cserben. Valahányszor, ha egy álom elkezd szétesni, álljunk meg és egy számunkra tetszőleges pontot szúrjunk ki a térben. Kezdjünk el lassan és mélyeket pislogni, majd gyorsítsuk fel, amint látjuk, hogy az álom élesebb lett, hagyjuk rá és folytassuk a számunkra kedvező módon.

Bármelyik három technika használata után győződjünk meg arról, hogy egy valós álom világban vagyunk, nem pedig tévébredésünk volt.

Ezért minden egyes alkalom után végezzünk valóságtesztet.

Hasznos tanácsok:

íme néhány vizualizációs, meditációs tanács, ami nappal fejleszti a tudatunkat.

Ha az ember iskolában van vagy munkahelyen gyakran ábrándozunk a nyaralás vagy egy jóeső pihenő gondolatával.

Mivel most az a célunk, hogy a tudatunkat fejlesszük ellentétben az LDD technikával ahol tovább viszünk egy ábrándot és magunk irányítjuk itt minden apró gondolatot ki kell szűrnünk.

Szóval nem szabad hagynunk, hogy a kósza gondolatok kizökkentsenek minket. Meg kell tanulnunk egy dologra koncentrálni.

A kezünk vizsgálata egy remek koncentrációs gyakorlat, hisz az mindig kéznél van, bármikor elő tudjuk venni, és ugyan úgy, mint az álom élesítésénél tüzetesen átvizsgálni. Nem feltétlenül kell mindig a kezünket vizslatni, elég ha megragadunk egy pontot a levegőben és csak arra koncentrálunk. Amint figyelmünk elkalandozik, finoman irányítsuk vissza az adott dologra, amit vizsgáltunk.

Eddig megtanulhattuk hogyan maradjunk bennt és élesítsük meg az álmainkat, de ha már bekerültünk, és minden jól ment, akkor hogyan irányítsuk azt?

Álomkontroll

(Álmaink irányítása)

Az álmaink a legbonyolultabb és a legrealisztikusabb virtuális valóság, ami valaha is létezett. Saját képzeleteinket elevenítik meg előttünk, és mindezt olykor a legvalóságosabb módon.

Álom tartalom:

Ahhoz, hogy megtanuljuk irányítani az álmainkat élsősorban meg kell néznünk, hogyan is épül fel maga az álom. Addig nem tudunk alkotni álmunkban, amíg meg nem néztük, hogy az álmunk hogyan tette azt.

Passzív irányítás:

A passzív szabályozás azoknak válhat hasznára, akik szeretnék megismerni az álom belső működését. Ez az a pont ahol csak hagyjuk, hogy az álom maga generálja a dolgokat és mi nem avatkozunk bele.

Megerősítés:

Álmaink olyan dolgokat hoznak létre a legtöbb esetben, amiről biztos tudjuk, hogy ott is van. Amikor egy tudatos álomban vagyunk a saját házunkban tudni fogjuk, hogy a konyha mellett ott a fürdőszoba Ezért létrehozhatunk olyan tárgyakat vagy egy személyt, aki ott fog állni az ajtó mögött, ha átmegyünk rajta, vagy éppen a legközelebbi sarokban is megjelenhet.

Első látásra bonyolultnak tűnik a dolog. Az, hogy álmunkban kimondjuk egy adott dolog nevét, amit szeretnénk megjeleníteni, nem elég. Hinnünk is kell benne, és ha nem hiszünk benne 100%-osan akkor az a dolog nem fog nekünk megjelenni.

Kérés:

Ahelyett, hogy egy álomalakra ráerőszakolnánk azt amit szeretnénk tőle, inkább kérjük meg, hogy azt tegye. Ne adjuk neki azt az utasítást, hogy repüljön oda (amúgy is bolondnak nézne minket), hanem kérjük meg, hogy gyalog menjen az adott helyre.

Ne idézzünk meg egy tárgyat, hanem csak próbáljuk megkeresni. A túlzott beavatkozás felébredéssel járhat, természetesen ez függ attól is, milyen magas a tudatosságunk.

Sémák:

A körülmények ellenőrzése is nagyon fontos. Tudnunk kell azt, hogy ha a barátnőnket szeretnénk megjeleníteni ott ahol még sosem voltunk vele együtt, akkor jóval kevesebb az esély a megjelenítésére.

Ugyan így, ha egy kiskutyát szeretnénk kérni olyasvalakitől, aki útálja a kutyákat az nagy valószínűséggel nem is fog nekünk adni.

Természetesen mindig lesznek kiskapuk, amik a szabályok megkerülésére épültek, de azt már az álmodó fantáziájra bízom, hogyan valósítja meg.

Aktív irányítás:

Az aktív vezérlés folyamán, ahogy azt a legtöbb tudatos álmodó is csinálja, mi avatkozunk bele a dolgok történetébe és magunk változtatunk az álmokon. Álmaink nagyon is realisztikusak tudnak lenni, irányításuknak pedig csak képzeletünk szabhat határt.

Csatolás:

Nappali életünk során tisztában vagyunk a Földünk fizikai hatásainak. Tudjuk, hogy egyes dolgok nem képesek úszni a vizen, a telekinézis nem létezik, az emberek nem tudnak csak úgy repülni, és a teleportáció is lehetetlen dolog.

Annak érdekében, hogy álmainkat megfelelően tudjuk irányítani, ezeket a dolgokat figyelmen kívül kell hagynunk.

Rá kell ébrednünk arra, hogy bármi amit látunk és csinálunk az álmunkban, az pusztán a képzeletünk koholmánya. Fel kell ismernünk a színtiszta tudatosságot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mi uralkodjunk az álmaink felett.

Repülés:

Az egyik legközkedveltebb dolog, hogy álmainkban repüljünk. Ember emlékezet óta szeretnénk repülni, ami a tudatos álomban nagyon is lehetséges.

Az álmainkban repkedés nem csak üdítő dolog, hanem hatékony közlekedési eszközként is funkcionál. Nagy távolságokat tudunk leküzdeni ahelyett, hogy a gyaloglást választanánk. Lehetőségünk nyílik több millió fényévet utazni pillanatok alatt és a saját képzeletünk által kreált bolygó felett repkedni.

Teleportálás:

A teleportálás egy másik módja annak, hogy gyorsan közlekedjünk az álomvilágban. Miután felfedezzük az azonnali utazást, lehetővé válik számunkra megismerni a képzeletünk alkotta dolgokat. Ősi romokat, szürreális tájakat, más világokat fedezhetünk fel, amiket csak elképzelni lehet.

Ha ilyen élmény részesei szeretnénk lenni a legjobb mód a teleportáció.

Telekinézis/Tárgyak mozgatása:

Az a képesség, hogy az elménkkel tárgyakat mozgassunk lehetővé teszi számunkra, hogy távolban fekvő dolgokat hozzunk közelebb magunkhoz, vagy éppen ellenkezőleg.

Egy átlagosnak mondható tudatos álomnak viszonylag rövid idő alatt vége van, ezért minden apró másodperc számít. Az, hogy egy tárgyat viszünk közel magunkhoz ahelyett, hogy odasétálnánk, nem hogy időt spórolunk meg vele, hanem még jól is szórakozunk közbe.

Az álom karakterekről is ejtsünk néhány szót.

Az álom karakterek (gyakran rövidítjük DC-nek -dream character-), egész egyszerűen az álom karakterei, legyen az személy, állat, vagy bármi más azok a saját énünk kivetülései álmainkban.

Gyakran fordul elő, hogy az álom karakterek az álmodó által jól ismert formát öltenek, legyen az családtag, barát, háziállat, vagy híresség. Ezek a karakterek az álmodó személyiségét tükrözik.

Az álom karakterek viselkedése is rendkívül hasonlít a valós életben szereplőkéhez.

Amint elkezdjük őket győzködni, hogy ők nem valóságosak és csupán csak az álmunkban léteznek, erősen elkezdenek tagadni, és sokszor még ők próbálnak minket megyőzni, hogy nem álmodunk.

Mivel léteznek nem túl barátságos karakterek is, gyakran az életünkre törnek, vagy csak szimplán félelmet generálnak bennünk, nézzük meg mit tehetünk ellenük, és hogyan győzzük le rémálmainkat.

Rémálmok

A továbbiakban ezekről lesz szó:

-Visszatérő, ismétlődő rémálmok

-Tudatos álom használata a rémálmok ellen

-A valódi élet okozta rémálmok

Mik is a rémálmok?

Az ember egész élete során legalább egyszer átesik azon, hogy rémálmot álmodik. Ez teljesen normális dolog. Senki nem fog bolondnak tartani, mert rosszat álmodtunk.

Vannak olyan esetek, amikor a rémálmok a valós életben átéltek hatásaira keletkeznek. Ne feledjük, hogy ezek az álmok nem különböznek a síma álomtól csak annyiban, hogy ezek ijesztőek.

A wikipedia meghatározása a rémálmokról:

„Az álom különös tartalmú és intenzitású foka, melyet az álmodó zavarónak vél. Ezek általában gyors szemmozgással és fizikai mozgással is párosul.“

Különböző típusú rémálmok léteznek, de nem soroljuk őket kategóriákba. Lehetnek teljesen undorító rémálmaink is, ahol zombik kergetnek vagy egy sorozatgyilkos. Akadnak olyanok is, amik nyomasztó hatást és ezzel együtt félelmet is generálnak bennünk, pl.: egy eltorzult kislány alakja bámul ránk a szobánkban az ágyunk mellett. Egy olyan álom is ijesztő lehet a rémálom közepén, ahol egy hatalmas hamburger üldöz minket, de ezt nyilván valóan ébren teljesen röhejesen fognánk fel.

Rémálmaink nagyon is valóságosnak tűnnek. Az álmodó úgy élheti meg, mintha egy horror film közepébe csöppenne.

Egy példa erre: Aznap néztünk a tévében egy gyilkolós, zombis, elmebeteg filmet, amiről tudjuk, hogy film és nem ijedtünk meg rajta. Alvás közben azonban, nagyon is elhisszük és megijedünk tőle.

Amikor felébredünk viszont már nem tartjuk annyira rémisztőnek a dolgot és elfelejtjük, ami nagy hiba. Ugyanis ezek a rémálmok vissza-vissza térhetnek és az álmodót addig kísértik, amíg az alvás gondolatától is félelem támad benne.

A tudatos álmodás segítségével felül kerekedhetünk és le is győzhetjük rémálmainkat. Néha azonban nem elég csak szimplán a tudatos álom. Akkor is, ha tudjuk, hogy egy álmon belül vagyunk

hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ott nem bánthat minket senki és semmi. Első hangzásra butaságnak tűnhet, hogy elfelejtünk egy olyan alapvető dolgot, mint ez. De álmunkban nehéz összeszedni a gondolatainkat és a tények, amiket elénk tárnak elhitetik velünk, hogy tényleg képesek minket bántani az álomban.

Ismétlődő rémálmok:

Vannak emberek, akiknél a rémálmok minden nap, minden héten vagy az idő bármely szakaszában visszatérnek. Bár nem mindig van így, de a visszatérő rémálmoknak valós oka van.

Például: „Egy nő másik házba költözik éppen, rémálmai pedig egy öreg kísértetházról szóltak minden egyes éjjel, addig amíg be nem fejezte a költözést.“ A hölgy rájött, hogy az agya hitette el, mennyi stresszel jár a költözés, és ezt vetítette ki neki rémálom formájában.

Az ismétlődő rémálmok bármilyen egyéb okokból származhatnak: családi problémák, haldokló rokon, munkahelyi stressz. A lista végtelen számú lehetőséget rejt.

Ezek az álmok általban addig tartanak, amíg a probléma meg nem oldódik. Ez az álmodó tudta nélkül is bekövetkezhet. (Néha nehéz megtalálni az igazi probléma okát)

A tudatos álom használata a rémálmokkal szemben:

A tudatos álom egy remek fegyver a rémálmokkal szemben. Azonban nehéz dolog megtartani a tudatosságunk amikor félelmetes dolgok történnek körülöttünk.

A megoldás viszont annál egyszerűbb, amíg ébren vagyunk mondogassuk magunkak, mint egy mantrát, hogy: Semmi esélye annak, hogy bármi is bánthasson.

Ne csak mondogassuk magunknak, higyjünk is benne.

Egy kis gyakorlással képesek leszünk arra, hogy ezt átültessük a tudatos álomba. Ha már tudatosak vagyunk álmunkban mondjuk a „szörnyeknek“, hogy foglalkozzanak a saját dolgukkal és hagyjanak minket békén. Ha ez nem használ öljük meg vagy változtassuk át egy tréfás dologgá őket.

Ha egyszer sikerül megszabadulnunk egy rémálomtól az soha nem fog előjönni újra, de ha egy másik kezd el gyötörni minket a legyőzése már sokkal könnyebb lesz, mint az előzőjé.

A valódi élet okozta rémálmok:

Nem minden rémálomnak van valós oka, vagy csak nem jövünk rá, hogy mi lehet az.

Ha tudatosan nem sikerül legyőznünk vagy visszatérő rémálmunk van, annak a valódi életben kell megkeresnünk a megoldását.

Ez lehet: stressz, csaldi próblémák, halál, és még folytathatnám.

Hogy ezek a rémálmaink megszűnjenek meg kell találnunk a próbléma valós okát.

Gondoljuk végig a rémálmunkat és elemezzük azt. Mit jeletenek az egyes szimbólumok? Mire emlékeztetnek minket?

Íme egy álompélda, ahol az illetőnek a nagyapja válása miatt voltak rémálmai.

„Van egy ház, amin kívül arany és ezüst oszlopok helyezkednek el. Rengeteg van belőlük, de nem lehet elérni őket. Bemegyek a házba, a nyitott ajtón keresztül, ott egy élő csontváz kezd jönni felém, hogy megragadjon, a ház pedig a nagyapám házának az alakját veszi fel.“

Az arany és ezüst rudak a nagyapa pénzét szimbolizálták, és azért nem tudott hozzá érni az illető, mert a nagypapa felesége mindet elköltötte. A csontváz pedig a nagymama volt, akitől álmosónk rettenetesen félt. A végén a nagyszülők elváltak és az álom megszűnt.

Ez alapján már van némi fogalmunk, hogyan kössük össze a rémálmot a valós élettel, majd megoldást keressünk a problémára.

Természetesen, ha párkapcsolati próblémákkal küzdünk nem a válás a legjobb megoldás. Próbáljuk meg átgondolni a dolgokat és logikusan változtassunk rajta, beszéljük meg partnerünkkel a dolgokat.

A rémálmok ezek után is eltűnhetnek.

Az alapok után tehát megismerkedhettünk nehezebb gyakorlatokkal, az álmok irányításával és stabilizálásával valamint azzal, hogyan győzzük le rémálmainkat.

Köszönöm mindenkinek aki végig elolvasta és remélem tudtam segíteni.