Tinta (2009)

Bűn csak olyantól származik, akinek lelke van. Akinek lelke van megérdemel egy második esélyt.

Tinta (Ha nem jő az édes álom) - Ink (2009) fantasy, dráma Rendezte: Jamin Winans Szereplők: Christopher Soren Kelly, Quinn Hunchar, Jessica Duffy, Jennifer Batter, Jeremy Make

Az alaptörténet szrint, álmainkat különös (hippi szerű) "tündérek védik, még gonosz ignotusok felelnek lidérces álmainkért. Az egyik ilyen ignotus Ink (vagyis Tinta) álmában rabolja el Emmát, hogy ezzel bejusson a "köztes világból" a rosszak birodalmába. Emma álomörzője Allie és a Mesemondó Liev azonban mindent megtesz azért, hogy kiszabadítsa Emmát lidérces álmából, mert valójában sokkal többről szól ez mint az álmokról. Még az örzők, tulajdonképpen a lelkünk jóságáért is felelnek, addig a gonoszok azt próbálják elvenni, vagy megrontani. Tinta azonban megállíthatatlannak tűnik, szinte már megszállottan hinni akar a gonoszságában. Eközben a másik síkon - a valóságban - megismerkedünk Emma apjával, akinek még a munkája is fontosabb a lányánál - akit különböző problémái miatt korábban az anyai nagyszüleinek ítélt a bíróság. Emma azonban kórházba kerül, ezért a nagyszülők Johnhoz fordulnak "segítségért". John azonban hajthatatlan, akárcsak Tinta. Mivel szebben én sem tudnám megfogalmazni, mellékelném Last Man hozzászólását a filmkatalogus.hu - ról : Mikor a lámpák kialszanak és az egész város aludni tér, két erő tűnik fel.
Az egyik reményt és nyugalmat hoz, a másik kétségbeeséssel tölti el tudatalattinkat álmainkon keresztül... Ehhez a filmhez akármit hasonlíthatok, egyik sem jó, mert teljesen megfoghatatlan és leírhatatlan, egyszerűen látni kell és érezni ahogy hat. A történet két síkon játszódik, az egyik az élet/valóság, amelyben egy érdekes dráma zajlik apa és lánya között; a másikon pedig a túlvilág álmot hozó teremtményei jelennek meg, akik védelmeznek vagy támadnak. Egészen durva harc zajlik világunk mögött, jók és rosszak között, a lelkek megszerzéséért... az egyik elvenné, a másik óvni próbálja. De ebbe a zűrzavaros világba sem illik bele Ink (Tinta), a csuklyás, rusnya idegen, aki eljön a kislány lelkéért és elrabolja, hogy feláldozhassa a saját beilleszkedése érdekében... (a valóság síkján a lány kómába esik). Innentől kezdve az egész teljesen felborulhatna és átlendülhetne értelmetlen, kibogarászhatatlan művészfilmbe, de mégis minden szimbóluma, jelenete érthető és összekapcsolható marad egymással. A gyors vágású, vibráló emlék- és érzelemrohamok mellett tényleg csak akkor bomlik meg a film linearitása, ha arra szükség van. Egy fekete-fehérbe csavarodott, szaggatott és felkavaró fantasy, amely tartalmát, mondanivalóját tekintve marad a hagyományos formulánál: a szeretet a gyűlölet ellensége, a jó legyőzi a gonoszt. Emlékezetes, őrült karakterek szaladgálnak egy tinta fekete árnyakkal szabdalt, túlexponált ragyogó világban, torzuló-képzavaros üvegálarcot hordó, kenobitákra emlékeztető vigyori alakok állnak a sötétben, harcos gót amazonok és A steampunk kütyükkel manipuláló őrszem küzdenek ellenük, miközben Ink és a kislány egyre mélyebbre merül a nemlét és a dimenziók közötti dimenziók rémületes folyosóin... próbálok szavakat találni erre a fókusz felett álló (rém)álomra, de képtelenség.... Tiszta, zseniális, intelligens, érzelmes.. A képek beszélnek. A harcos jeleneteket külön kiemelem... a zene pedig tökéletes... ilyen sokáig nem kerestem még filmzene albumot... Hogy ez a film, hogy nem jutott el hozzánk, vagy egyáltalán a világ mozijaiba, hogy nem söpört be minden létező díjat, azt nem értem. Mert ez a film egyszerűen mindent visz. Mindenben a legjobb és mind történet, mind mondanivaló, képek, vágás vagy zene terén több mint elsőosztályú. Jamin Winansre egyébként érdemes lesz odafigyelni, hiszen többek közt ő a film ügyvezető producere, forgatókönyvírója, producere, rendezője, vágója, sőt zeneszerzője is.

 Forrás: megneztem.blog.hu