A kép technika módszere

A képtechnika alkalmazása esetén az elalváskori figyelem kizárólag az optikai adottságokra, az ún. hipnagóg képekre irányul. A hipnagóg képek tűnékeny természetű optikai jelenségek, olyanok, amilyeneket pl. röviddel elalvás előtt csukott szemhéjunkon keresztül figyelhetünk meg; pl. egy felvillanás vagy hópehelyszerű struktúrák, amelyekből – ahogy az elalvás folyamata mélyül – természetközeli jelenségeket vélünk kiolvasni, bár ekkor is ugyanolyan tűnékeny természetűek, mint az elalvás kezdetén. Bizonyos gyakorlatra van szükségünk ahhoz, hogy ezeket a képeket tudatosan követni tudjuk. Annak ellenére, hogy ezeknek a képeknek az egyéni átélése meglehetősen különböző, a folyamatról általánosságban a következőket állapíthatjuk meg:

Először villanásokat és sebesen változó formájú mértani szerkezeteket látunk. Ezt tárgyak és arcok képei követik, amelyekből teljes életképek állnak elő. Ezek eleinte csak röviden tűnnek fel, később azonban stabilizálódnak. Ha az álmodónak sikerül tudata tisztaságát ezeknek az életképeknek a megjelenéséig megőrizni, a következő kérdés az, hogy hogyan tudna maga is belekerülni ezekbe az életképekbe. Az erre vonatkozó kísérletek azt tanúsítják, hogy hibás dolog aktívan beleavatkozni ezekbe a képekbe. Ezek a tulajdonképpen előálombéli életképek túlságosan is ingatagok ahhoz, hogy bármilyen kemény beavatkozást elviseljenek. Ha ezt megpróbálnánk, egyszerűen feloldódnának. Nyilvánvaló, hogy ebben az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén lévő állapotban az érzékszervi és a testérzékelés még erősen függ a külső ingerektől; ezek alatt itt környezetünk olyan információit értjük, amelyek az elalvás helyét, idejét, a test állapotát illetően orientálnak bennünket. Így test-énünk még nem képes kizárólag az optikusan észlelt adottságokhoz igazodni, mint álmunkban álomtest-énünk. Ezért például lehetetlen aktívan átmenni egy ilyen hipnagóg hópehelyfüggönyön. Ha ezt megpróbálnánk, a kép szétesne, s újra azon fáradozhatnánk, hogy egy életképet állítsunk össze látómezőnkön. Ahelyett tehát, hogy aktívan megpróbálnánk behatolni egy ilyen képbe, azon kell tevékenykednünk, hogy maga a kép „ragadjon magával” bennünket.

E technika alkalmazása esetén is segít, ha elalvás előtt kigondolunk egy valós cselekményt, amelyet majd álmunkban kivitelezünk. Így is előfordul, hogy az álmodó az elalvás fázisára elveszti a tudat állapota feletti ellenőrzést, ha azonban eszébe jut a kitervelt cselekmény, könnyen helyreáll tudatállapota ellenőrzése is.

Így elejétől kezdve, a legelső álmunkban is megőrizhetjük a tudatállapotunk feletti ellenőrzést, s ezzel legelső álmunk is tudatos álom lesz.

< Előző		Következő >