Tudatállpot ellenőrzés

Hogy mi a tudatállapot-ellenőrzés? Kérdések sorozata, amelyek megválaszolásával megpróbálunk fényt deríteni arra, hogy milyen tudatállapotban vagyunk, tehát hogy ébren vagyunk-e, vagy pedig álmodunk.

A tudatos álom elérésének alapvetően két módja van. Az egyik az Ian Wilson-féle technika, melynek lényege, hogy elalvás közben tudatosságunkat megőrizzük, és így rögtön az első álmunk tudatos álom lesz. A másik pedig az, amelyről az Alkotó álom című könyvben olvashatunk, és amelynek lényege, hogy álmodás közben feltesszük magunknak a kritikus kérdést („Most ébren vagyok, vagy pedig álmodom?”), és a tudatállapot-ellenőrzés segítségével megválaszoljuk azt. (Az Alkotó álomban is leírják – noha kevésbé részletesen – az elalvás folyamatának a megfigyelését. Erre több módszert is felsorolnak, ezeket összefoglaló néven testtechnikáknak vagy KLB-technikáknak hívják.)

Hogy hogyan is működik ez az utóbbi technika? Nagyon egyszerűen. Abból az igaz feltevésből indul ki, hogy éber életünk szokásai álmainkban is érvényesülnek. Tehát például aki dohányos, az nagy valószínűséggel álmaiban is rá fog gyújtani, vagy például az, aki babonás, álmában sem megy át létra alatt, és megfogja a gombját, ha kéményseprőt lát. A lényeg az, hogy szokásainkat átvisszük álmainkba is.

Hogy miért nem jövünk rá magunktól, hogy álmodunk? Azért, mert fel sem tételezzük, hogy amit látunk, az nem a valóság. Hiszen ébren sem kérdőjelezzük meg a körülöttünk zajló események valódiságát. Ha szokásunkká válik, hogy ébren föltegyük a kritikus kérdést (naponta kb. 5-10-szer), és komolyan foglalkozzunk a válasszal, akkor előbb-utóbb el fogjuk érni, hogy ez a szokás álmainkban is előjön. Azonban ne higgyük, hogy ezt a kérdést olyan könnyű megválaszolni! Álmaink ugyanis legalább annyira élethűek, mint amennyire a valós világot annak látjuk. Ezért olyan fontos a tudatállapot tisztázására összeállított teszt, és a válaszok komoly megfontolása.

Az első buktató tényező az, ha nem vesszük komolyan a tesztet, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy ébren vagyunk, akkor meg minek pazaroljuk a drága időt a kérdések megválaszolására. Ezek után biztosak lehetünk benne, hogy álmunkban is ugyanezzel a kifogással fogunk élni. Hiszen ha tudnánk, hogy mikor érdemes végigcsinálni a tesztet, az azt jelentené, hogy a teszt nélkül is tudnánk, mikor álmodunk, és mikor vagyunk ébren, ez esetben pedig minden éjszaka tudatára kellene ébrednünk annak, hogy álmodunk. Ez mégsem történik meg, tehát biztosak lehetünk afelől, hogy első ránézésre az álom is ugyanolyan élethű, mint a valóság. Valószínűleg az is megtörtént már mindenkivel, hogy egy éjszaka folyamán rengeteg képtelenséget összeálmodott, például a kínai nagy fal tetején tollaslabdázott rég elhunyt szomszédjával, vagy a sivatagban gyalogolt beduinnak öltözve egy ismeretlen cél felé, kezében biciklipumpát szorongatva. Mégsem vonta senki kétségbe, hogy amit átél, az valóság. Ha ebbe egy kicsit belegondolunk, rögtön láthatjuk, milyen fontos az, hogy a tudatállapot-ellenőrzéseket beleéléssel, komolyan megfontolva végezzük, fenntartva annak a lehetőségét, hogy álmodunk. Minden tudatos álmodó első felejthetetlen élménye az, amikor egy ellenőrzés során a teljesen valóságos világról kiderül, hogy mégis álom, pedig ő 100 százalékig meg volt róla győződve, hogy ébren van. Ráadásul egy álomban, amíg az nem tudatos, eléggé tompa az agy, ezért nem is tűnnek furcsának a legkülönbözőbb képtelenségek (Wilson ezt olyasmivel magyarázza, hogy elalvás közben racionális gondolkodásunk is háttérbe szorul, így nem látjuk a fától az erdőt – még akkor sem, ha a minket zavaró fák történetesen nincsenek is ott!). Tehát egy a lényeg: MINDIG vegyük komolyan a tesztet, és bármilyen valóságosnak is tűnnek az események, mindig hagyjuk meg a lehetőségét annak, hogy álmodunk!

A második buktató többé-kevésbé kapcsolódik az elsőhöz. Ennek az a lényege, hogy ha egyszer elhatároztuk azt, hogy csinálni fogjuk a teszteket, akkor már nincs megállás. Magyarul, ahányszor csak eszedbe jut a kritikus kérdés, annyiszor kell végigcsinálni a tesztet. Ha ébren valami kibúvót találsz, akkor álmodban biztos, hogy még több nyomós érved lesz, amiért kihagyod az ellenőrzést. Elég nagy elszántság kell ahhoz, hogy minden egyes alkalommal, amikor csak eszedbe jut, hogy ellenőrizni kéne, időt is szakíts rá, de ha egyszer is kihagyod, jelentősen csökkennek az esélyeid. Persze vannak olyan életszituációk, amikor olyan tevékenységet végzünk, ami nagy odafigyelést és erős koncentrációt igényel (mondjuk bonyolult forgalmi helyzetbe kerültünk vezetés közben), ilyenkor természetesen nem tudunk ellenőrizni, de azt érdemes tudatosítani magunkban, hogy azért nem végezzük el a tudatállapot-ellenőrzést, mert az kockázatos volna, nem pedig azért, mert nincs kedvünk. Hasznos lehet esetleg tudatosan kivételeket képezni, pl. vezetés közben nem ellenőrzök. Ha ezt megtesszük, akkor nem csökkennek nagyon az esélyeink, csak az adott cselekvés álombeli művelésénél nem lesz tudatos álmunk (legalábbis nem valószínű). Persze az irreálisan veszélyes, vagy annak látszó szituációknál is érdemes egyetlen pillantással fölmérni a valóságot. Ilyen helyzetekbe ugyanis ébren elég ritkán kerülünk, viszont álomban annál gyakrabban. Ha például farkasok üldöznek a szibériai pusztában, vagy egy teljesen torz teremtmény elől futsz egy elhagyatott sikátorban, akkor menekülés közben nem árt végiggondolni, hogy a valóságban megtörténhet-e veled ilyen.

Egyelőre ennyit a buktatókról, most pedig lássuk, hogy hogyan kell összeállítani egy tesztet!

Elöljáróban annyit, hogy mivel mindannyian különbözőek vagyunk, és áloméletünk is teljesen egyéni, ezért egy konkrét dologra irányuló kérdések van, akinél hasznosabbak, van, akinél kevésbé. Ezt majd mindenki ki fogja tapasztalni.

Lássuk, hogy miből is áll egy tudatállapot-ellenőrzés! Alapvetően két összetevője van: a tudatállapot kiderítésére vonatkozó célirányos kérdések, és bizonyos cselekvések.

Ezek a cselekvések olyan mozdulatok vagy tettek, amelyekből kideríthető, hogy ébren vagyunk vagy pedig álmodunk. Az egyik ilyen mozdulat az ún. fordulatteszt, amelyet sokan ajánlanak, és amely talán az egyik leghasznosabb és legegyszerűbb eszköz a tudatállapot kiderítésére. Ez mindössze annyi, hogy a sarkunkon hirtelen teszünk egy 180 fokos fordulatot bármelyik irányba, és megfigyeljük, hogy mi történik. Ha bármi olyan történik, ami meghazudtolja a fizikai törvényeket, akkor máris nyert ügyünk van. Például lehet, hogy úgy érezzük, mintha szappanos jégen fordulnánk, pedig látszólag betonon állunk, vagy mondjuk a táj rossz irányba, esetleg rossz ütemben mozdul el, vagy pedig két fordulatteszt után (egy teljes fordulat) már nem ugyanaz a látvány tárul elénk, amellyel indultunk. Rengeteg lehetőség van, amiből rájöhetünk, hogy álmodunk. Talán érdemes is ezzel kezdeni az ellenőrzést, hiszen lehet, hogy siker esetén már nem kell a kérdésekkel bajlódnunk. Ennek az ellenőrzésnek azonban két hátránya is van. Az egyik az, hogy nem megbízható, tehát ha nem tapasztalunk semmi különöset az még korántsem jelenti azt, hogy ébren vagyunk. A másik pedig az, hogyha emberek előtt csináljuk, akkor tuti hülyének néznek minket, ezt pedig ugye senki nem akarja, tehát jobbára csak akkor lehet megcsinálni, ha egyedül vagyunk, vagy senki sem figyel ránk. (Abban azonban egyetértünk, hogy bárhol körül lehet nézni anélkül, hogy különösebb feltűnést keltenénk.)

Ezenkívül, mivel a tudatos álomban nem örök érvényűek a fizika törvényei (sokszor semmi közük sincs a valósághoz...), elvileg bármilyen mozdulat segítségünkre lehet, például a falon átmenés, repülés, nehéz tárgyak kisujjal való emelgetése stb. Részemről egyik fizikai tesztet sem ajánlom, a fordulattesztet kivéve. Hogy miért nem? Azért, mert több lehet a kára, mint a haszna. Mivel az álom felismeréséig végig abban a hitben vagyunk, hogy a valóságot tapasztaljuk, ezért abban is biztosak vagyunk, hogy a fizika törvényei működnek. Ha pedig így próbálunk mondjuk átmenni a falon, vagy a kezünket átdugni rajta, akkor már előre arra számítunk, hogy a kezünk koppanni fog a csempén, és így még álmunkban sem fog sikerülni, csak akkor, ha nagyon jó a beleélőképességünk, vagy ha már rájöttünk, hogy álmodunk. A másik veszélye ezeknek a fizikai kísérleteknek az, hogy ha ébren sokat ellenőrzünk (márpedig nyilvánvalóan többet, mint álomban), akkor egy idő után meg fogjuk szokni a mozdulatok eredményét, tehát például a kéz ütközését a fallal, és ezek után tudatos álomban is nehezebb lesz mondjuk átmenni a falon, ha ébren mindig koppanunk rajta. Ezen sokat segít, ha végig kritikusak tudunk maradni a környezet valóságosságát illetően, és elképzeljük, hogy a mozdulat sikerül, még mielőtt élesben (a „valóságban” itt nem lenne jó szó...) kipróbáljuk.

Most akkor lássuk, milyen kérdéseket érdemes föltenni, amelyek célra vezethetnek!

Több millió ilyen és ehhez hasonló kérdést lehetne még gyártani, de ez csak egy kis ötletgyűjtemény volt, ami alapján aztán mindenki összeállíthatja a saját kérdéseinek arzenálját. Minél több tapasztalata van valakinek az álmodással kapcsolatban (akár ha csak a normális, mindennapi álmaira emlékszik), annál könnyebb lesz kiválasztania a legmegfelelőbb kérdéseket, amelyek az ő álomvilágában célra vezethetnek. Most még lássunk egy külföldi statisztikát, amelyben 44 tudatos álmodó több, mint 900 különféle jellegzetességet figyelt meg, melyek alapján felismerték a tudatállapotukat. A jelenségeket különböző kategóriákra osztották.

Kis segítség a táblázathoz:

Alany	Kategória	Arány *	Gyak. **	Jellemző megjelenési forma
Önmagunk	Cselekvés	11.6%	1	Az álmodó valamilyen valószínűtlen vagy lehetetlen dolgot csinál.
	Érzések	10.8%	3	Szokatlanul erős érzések jelentkezése.
	Gondolatok	5.3%	1	Álomszerű gondolatok, vagy az álom gondolatokkal való megváltoztatása.
	Szerep	2.6%	8	Az álmodó más szerepben van, mint a normális mindennnapi életben.
	Testérzés	2.0%	5	Szokatlan érzés a testen, vagy a testben.
	Érzékelés	1.7%	6	A szokásostól eltérő érzékelés, látás, hallás, tapintás.
	Forma	1.5%	10	Az álmodó a szokásostól különböző testben van, vagy a test eltorzult.
	Szexuális	1.2%	8	Szexuális hevítettség.
	Paralízis	1.0%	7	Az álmodó képtelen mozogni, vagy csak nagy nehézségek árán sikerül.
	Testenkívüliség	0.2%	9	Az álmodó a saját testén kívül érzi magát.
Más emberek	Cselekvés	13.7%	4	Egy álomalak valami olyat csinál, ami valószínűtlen vagy lehetetlen.
	Hely	6.7%	7	Egy álomalak olyan helyen van, ahol nem lehetne a valóságban.
	Forma	5.7%	2	Egy álomalak különbözik a normálistól, furcsán néz ki vagy furcsa ruhában van.
	Szerep	2.2%	8	Egy álomalak valami mást csinál (mással foglalkozik), mint a valóságban.
Tárgyak	Forma	9.1%	7	Egy álombeli tárgy furcsán néz ki, vagy nem is létezik a valóságban.
	Cselekvés	4.6%	2	Egy tárgy valami furcsa, valószínűtlen dolgot művel.
	Hely	4.4%	7	Egy tárgy olyan helyen van, ahol a valóságban nem lehetne.
Környezetünk	Forma	7.8%	3	Az álom helyszíne furcsa, vagy képtelenül van megszerkesztve.
	Hely	5.4%	10	Az álom olyan helyen játszódik, ahol az álmodó nem lehet, ha ébren van.
	Idő	2.6%	10	Az álom a múltban vagy a jövőben játszódik.

Forrás: Lynne Levitan - A Thousand And One Nights Of Exploring Lucid Dreaming

Az eddig leírtak és a fönti statisztika alapján most már mindenki össze tud állítani egy kérdéssorozatot, amit majd használni fog. Most pedig lezárásképpen nézzük meg, hogy mikor is érdemes ellenőrizni!

Lényegében bármikor, amikor éppen eszünkbe jut, de mindenképpen érdemes, ha:

Azt mondják, a visszatérő álom a királyi út a tudatos álomhoz. Hogy mit csináljon az, akinek visszatérő álmai vannak? A válasz egyszerű: ellenőrizzen minden olyan szituációban, amely az adott álomra emlékezteti, vagy annak stabil eleme!

Ha valakit állandóan egy vörös szemű, hatalmas farkas üldöz álmában, akkor minden olyan esetben ellenőrizzen, ha fenyegető négylábú állatot (mondjuk kutyát) lát! Ez már rövid idő alatt is sikerre vezethet.

< Előző		Következő >